A légszennyezés problémája ismét napirenden van, ponto­sab­ban le sem került róla, hiszen – cikkünk írásáig – nem jött a vár­va várt időjárás változás, ami je­len­tősen javíthatott volna a leve­gő minőségén. Ha pedig az idő­járás nem segít, bármennyire is szomorú, úgy látszik – XXI. század és technikai fejlődés ide vagy oda – mi magunk tehetetlenek vagyunk!

Habár előző lapszámunkban már a szmogriadó kapcsán érintőlegesen foglalkoztunk a légszennyezés prob­­lémájával, ismét nem hagy­hat­juk szó nélkül a témát. Írom ezt annak tudatában, hogy napok óta esténként lehetetlen fél percnél tovább „szellőztetés” címén nyitva hagyni az ablakot, mert akkora a szmog, ám ennek ellenére a szom­széd egész nap vígan égeti a reg­gel szorgosan össze­ge­reb­lyé­zett avart! Ilyen szemlélet mellett nincs mit csodálkozni azon sem, hogy napok óta példátlanul magas lég­szennyezettségi értékeket mu­tat­nak a mérőállomások országszerte. Csepelen például az egészségügyi határérték több mint négyszerese volt a rákkeltő szálló por kon­cent­rációja. A sohasem tapasztalt, sú­lyos egészségügyi veszélyt jelző értékek egyértelműen igazolják, hogy az elmúlt években a kor­mány­zat, valamint az érintett települések halogató és a probléma jelen­tő­ségét kisebbíteni igyekvő politikája és kommunikációja kudarcot vallott. A rendkívüli helyzetre alkotott fő­városi szmogriadó-rendelet kor­lá­to­zó intézkedéseit az elmúlt években többször enyhítették, az elren­de­léskori ügyetlenkedések pedig még a kevéssé hatékony lépéseket is nevetségessé tették a közvélemény szemében. Habár a mai napon is éppen szmogriadó van, ez a város forgalmán cseppet sem látszik meg. Persze vannak környe­zet­tu­datos vagy éppen a bírságtól tartó emberek, akik otthon hagyják a pöfögő járműveiket és tömeg­köz­lekedésre váltanak. Amikor pedig felszállnak a fővárosban közlekedő kivénhedt Ikarus 260, 280 vagy éppen 415-ös buszok egyikére, amik csak úgy ontják magukból a fekete füstgázt, kissé elbizony­talanodnak, hogy biztos, hogy ezzel most jót cselekszenek! Egy józan paraszti ésszel gondolkodó ember ugyanis nehezen tudja összetenni, hogy a szmogriadó és a közel sem rózsaillatot árasztó busz hogyan fér meg egymással. Természetesen ezek a buszok sem a megfelelő környezetvédelmi pla­kettel rendelkeznek, de ha őket is eltiltanák a közlekedéstől szmog­riadó esetén, akkor megállna a fő­városban az élet. Szomorú kon­klú­zió, de ha nincs pénz ezeknek a ki­vénhedt buszoknak a száműzé­sére, akkor bizony nincs mit tenni, szagolnunk kell! Félretéve az iróniát, ez nagyon is komoly dolog! Magyarországon évente 16 ezer ember idő előtti halálát okozza a részecskeszennyezés. A nagyrészt a dízeljárművek által kibocsátott szennyezés a járművekre szerelt szűrőberendezéssel viszont jelen­tősen csökkenthető lenne. Egy 25 európai nagyvárosban végzett vizs­gálat megállapította, hogy a ré­szecskeszennyezés miatt Bukarest után Budapesten halnak meg idő előtt a legtöbben a lakosság számához viszonyítva.

szöveg: h. á.