Az ember a kezdetek óta azon munkálkodik, hogy meghódítsa az elemeket, melyek közül a víz és a levegő jelenti számára a legnagyobb kihívást. Már az ókori mitológiában is megpróbálkoztak a levegőbe emelkedni és közelebb kerülni a Naphoz, ám a sikertelen kísérletek sora nem szegte kedvét a jövő feltalálóinak, mígnem a XX. századra a Wright fivéreknek köszönhetően elkészült a gyakorlatban is működő gép, ami felrepíti az embert a felhők közé. A vízzel egy cseppet azért könnyebb volt a helyzet.
Habár az ember szárazföldi lény mégis a hajózás egyidős az emberiséggel. Ennek egyetlen egyszerű oka van. Földünk felszínének háromnegyedét víz borítja, így őseink hamar szembesültek a vízen való átkelés problémájával, hiszen egy-egy folyó, tó vagy éppen tenger akadályt jelentett a közlekedés számára. Az első vízi járművek ezen probléma leküzdésére születtek meg. Az ember mindennel próbálkozott, amit a természet a rendelkezésére bocsátott, csak hogy valami olyan szerkezet kerüljön ki a kezei közül, ami átviszi a másik partra: sásból, nádból és fakéregből próbált valamit alkotni, vesszőt font vagy éppen bőrt feszített a csontokra. A fa, mint ideális alapanyag megtalálásától egyenes út vezetett a tutaj feltalálásáig. A recept egyszerű. Fogj egy fatörzset, szabadítsd meg az ágaitól és voilá, a rönk máris úszik a vízen, ráadásul egy csáklya vagy evező segítségével irányítóhatóvá is válik. A dolognak csak egy szépséghibája volt. A rönk hengeres alakjának köszönhetően nem volt elég stabil és könnyen átfordult a tengelye körül, ami elég kellemetlen volt annak, aki épp a hátán ül. Ha viszont két rönköt helyeztek egymás mellé, már elkerülhető volt ez a baleset. Így előbb még egy, majd még egy és még egy rönk került mellé, amit később egy keresztmerevítéssel láttak el. Így született meg a tutaj.
Azonban nemcsak a vízen való átkelés és a hajózás, de a vízen való járás lehetősége sem hagyta nyugodni az embereket. Leonardo da Vinci itáliai polihisztor már a XV. században feltalálta a vízen való járáshoz alkalmas, fából készült lebegő cipőt. Pár évszázaddal később 1915-ben az angol Marout Yegwartain szabadalmaztatta találmányát, ami képessé teszi az embert arra, ami csak Isten fiának adatott meg, sétálni a vízen. Yegwartain találmánya valami olyasmi volt, mintha kereszteztek volna egy óriás méretű cipőt két csónakkal. A találmányhoz azonban hatalmas álmok tartoztak, mint ahogy arról a szabadalmi leírás is tanúskodik: „Ez a találmány egy új, vízen járó módszer, akár tavakon, akár folyón, elsősorban felfedezésre, de szabadidős és sportolási célokra is.”
hidvégi
