Négy évesen a küzdő sportokat tanulta, hét évesen pedig világkupán indult. Mára háromszoros kempó világbajnok. Csillag Veronika a volán mögül ártatlan barbiként mosolyog a világra, de a versenyeken keményebben küzd, mint sok férfi. Olyan bizton­ságo­san vezet, hogy még a főnöke is kölcsön adja a BMW-jét, ha szüksége van rá. Azt mondják, nem úgy vezet, mint egy lány, ezért mellette a fiúk is biztonságban érzik magukat.

- Mióta van jo­go­sít­vá­nyod?
- 2007-ben tettem le a vizs­gákat. Alapnak gondoltam, hogy meglegyen. Most, hogy megvan, könnyebben tudok menni ed­zé­sek­re, iskolába. A szüleimnek is jobb így, mert nem kell folyamatosan engem furikáztatni mindenhova. Minden elsőre sikerült, sőt a KRESZ-nél még ajándék órákat is kaptam, mert hibapont nélkülire sikerült.
- Van már saját autód?
- Még nincs, de gyűjtök rá.
- Min tanultál vezetni?
- Rover 25-t választottam, mert a bátyámnak is az van és egy fehér Audi 104-n is.
- És mit vezetsz általában?
- Apának egy Opel Vectra GTS sport változata van, amit még fel is tuningoltak.  
- Milyen volt először vezetni, amikor a jogosítvány a kezedben volt?
- Olyan szinten stresszes voltam, hogy utána izomlázam lett. Reme­gett a kezem, lábam. Egy reptéren voltunk, de nem mertem rálépni a gázpedálra.
- És milyen volt először önállóan a volán mögött ülni?
- Apa kivette a rádiót a kocsiból, hogy hall­jam a motor hangját, és a környéken a hegyekben köröz­tem. Csak én voltam meg a kocsi és nagyon élveztem.
- Mit szeretsz egy autóban?
- A csajos dolgokat, hogy szép legyen a lámpája, vagy hogy bőr­ülése legyen. Szeretem, ha könnyű a kormánya, ha a sebváltót nem kell rángatni, és ha a pedálokat közepe­sen kell nyomni. Szeretem a tető­ab­lakot, azt le szoktam tekerni. Viszont a navigációt utálom. Inkább a térkép, vagy előre az útvonal­ter­vezés. Jó a memóriám, megmarad a fejemben. Egyszer úgy fel­bosszantott a GPS, hogy kidobtam. Pestre kellett volna időre az iskolába eljutnom, és olyan félre eső ut­cák­ba vitt, amiknek semmi köze nem volt a célomhoz, és folyamatosan újra tervezett. Megálltam és kidob­tam.
- Papád nem haragudott ezért?
- Ő is utálja. Csak a biztonság ked­véért tartotta.
- Hallgatsz zenét vezetés közben?
- Általában szól nálam a zene, főleg, ha edzésre megyek, mert azzal hangulatilag előkészítem magam. Előfordult, hogy a barátnőmmel mentünk és valami dögös sláger ment, mi pedig a piros lámpánál elkezdtünk bent táncolni. Egyszer csak látom, hogy a mögöttem várakozó motoros is és a mellettem álló taxis is ugyanúgy mozog, mint mi. Utána mindketten kikísértek minket a város határáig.
- Mennyi volt a legnagyobb sebesség, amivel mentél?  
- A repülőtéren kipróbálhattam a kétszázat.
- Gyakran vezetsz?
- Napi szinten vagyok kénytelen, de szeretem is. Az edzésekre és a suliba is ezzel járok.
- A család autóját könnyen odaadják?
- Igen, mert mindig van másik is otthon. Amikor iskolába kellett mennem, volt egy terepjárónk, egy Corsa, aztán egy Vectra, a Rover, és a Suzuki. Valamelyiket elvihettem.
- Hogyan reagálják le a környező kocsikban utazók, amikor meglát­ják, hogy egy ilyen csinos szőke nő ül a volán mögött?
- Főleg Pesten jellemző, hogy lehúzzák az ablakot, küldözgetik a puszikat. Nem zavar, csak kine­vetem őket.
- Állított már meg rendőr szabály­talanságért?
- Igen. Gyorshajtásért városban. Buliból jöttünk, az edzőtársaimat már kitettem és már csak a barát­nőm ült mellettem, szintén szőke. Egy leopárd mintás magas sarkú cipő volt rajtam, fekete cicanadrág, egy szép kis felső és akkor derékig ért a hajam. Lehúztam az ablakot és megkérdeztem, hogy miért állítottak meg, nagyon feltűnő voltam? Mondták, hogy nem azért, hanem mert gyorsan mentem, és kérték a papírokat. A jogsit azonnal odaadtam, de a tesóm kocsijában ültünk, amiben rengeteg papír volt összezsúfolva iratoktól kezdve szerel­meslevélig minden. Két­ségbe esve megfogtam az egész stócot és a kezükbe adtam, hogy segítsenek megkeresni. Kikerekedett szemekkel néztek rám. A vége az lett, hogy rendet raktunk a kocsiban, egy csomó mindent kiszór­tunk, hogy már nem kell, de minden fontos dolog előkerült. Aztán meg­kér­dezték, hogy fo­gyasz­tot­tam-e al­koholt. Mondtam, hogy nem, de szívesen meg­fújnám a szondát, mert még soha nem csinál­tam. Olyan sokáig fújtam, hogy már majd kiesett a szemem, úgyhogy visszaadtam, hogy ez nem is olyan jó buli, mint gon­doltam. A végén megjegyezték, hogy ez volt életük leghosszabb igazoltatása. Vagy egy órát beszél­gettünk.
- Iszol egyébként alkoholt?
- Nem. Ha szórakozni megyünk nekem a víz és a zöld tea marad. Ezért aztán mindig én viszem haza a társaságot.     
- Szeretsz száguldozni?
- Igen, de csak ésszel, és ott ahol lehet. Ha este diszkóból jövünk, akkor nagyon óvatos vagyok, mert sok vad van felénk a Pilisben.
- Vezettél külföldön?
- Majdnem mindenhol béreltünk kocsit, ha kint versenyeztünk. Las Vegas-ban egy nagy automata családi autó óriási élmény volt.
- Mi az álmaid autója?
- Egy rózsaszín Hammer, benne rózsaszín csillag swarovski kristá­lyokból, vagy egy rózsaszín Audi TT coupe, vagy egy krém színű VW bogár, amin legyenek virágok, krém színű bőrüléssel, azon is virágokkal és mindez cabrióban.

Huszti Zoltán