Jövőre kezdik árusítani a sirályszárnyas ajtóval szerelt versenyautót.

Az SLR-McLaren után elvált egymástól a Formula-1-ben szoros partneri kap­cso­latot ápoló Mercedes-Benz és McLaren, de a cégek ekkor még bőszen hang­oz­tatták, hogy a külön utakon járás csak az utcai autók építésére vonatkozik, a ver­senypályákon továbbra is kéz a kézben szállnak harcba a bajnoki címekért. Ma már tudjuk, hogy porhintés volt a sok szöveg, a csillagosok Mercedes GP néven újra létrehozták önálló gyári ala­ku­latukat, igaz, a megbízhatónak és erősnek számító V8-as erőforrásokat továbbra is ők szállítják a McLaren istállónak. A Formula-1 projekt mellett a közúti szupersportkocsi fejlesztés, il­letve gyártás hajója azért feneklett meg a zátonyon, mert mind a Mercedes-Benz, mind a McLaren felelős vezetői másképpen képzelték el a Ferrari 458 Italia, a Lamborghini Gallardo, és a Porsche 911 Turbo ellenfelének szánt modellt. A németek - részükről érthető indokkal - nosztalgikus hangulatú, de ultramodern autót képzeltek el, míg az angolok minden vonatkozásban a szín­tiszta high-tech tartalomra sza­vaz­tak, így az érdekek kivédhetetlenül egymás ellen fordultak; a szakítás után pedig or­szág-világ megláthatta, miért lett ke­nyér­törés az éveken át tartó kapcsolat­ból.
A McLaren MP4-12C úgy fest, mint egy korábbi Ferrari koppintása, és Ron Den­nis, a McLaren utcai autós prog­ram­já­nak irányítója mindenhol kijelenti, hogy élete értelme változatlanul az olasz márka nimbuszának megtépázása – úgy látszik, a jó öreg Ronnak ugyanúgy hét élete van, mint a legendabéli macs­káknak, különben már régen leszállt volna a „magas lóról”. A nem titkoltan kompromisszumot vállaló Mercedes-Benz összekötötte a kellemest a hasznossal, és házi tuningmű­he­lye, az AMG közreműködésével meg­építette a hajdani, sirály­szár­nyas ajtókkal ékesített 300 SL mo­dern kiadását. Persze, a különleges ajtókat már nem kényszerűségből, mint anno, hanem szándékosan, kvázi hatáskeltés céljából szőtték bele a tervekbe, és egy 6,3 literes, 571 lóerős V8-as motorral biz­to­sították, hogy a háromágú csillag a menetteljesítményeket tekintve is méltó módon ragyoghasson.
Az SLS AMG GT3 ötletét ugyancsak vehették a múltból, hiszen a 300 SLR a későbbi utcai modell verseny­változata volt. Mivel a szakemberek egyöntetű véleménye szerint az SLS AMG már alaphelyzetben is fantasztikus képességű sportkocsi, a GT3 verzió létrehozása nem okozott komoly fejtörést a gyári stábnak. Az átalakítás során a saját tömeg csökkentésére fókuszáltak a mérnökök, már csak azért is, mert a standard erőforrás a koncepció szerint nem került lecserélésre, igaz, egyelőre homály fedi, rátettek-e egy vagy két lapáttal a ménesre – valószínű, hogy igen. A karosszéria markáns megjelenése a vadonatúj, aerodinamikailag tökéletesített ele­mek felszerelésének köszönhető, és ezek a tartozékok kivétel nélkül pillekönnyű, ám méregdrága szén­szálas anyagból készültek. Az utas­térben nyoma sincs a széria­vál­to­zat­ban tapasztalható, finom anya­gokkal kényeztető luxusnak: a kerek szellőzőrostélyokon kívül gyakorlatilag minden kidobáltak az SLS AMG kabinjából, a mű­szereket és a kormányt is bele­értve.
A Mercedes-Benznél arra szá­mí­ta­nak, hogy bőven lesznek majd olyan privát versenycsapatok, akik­nek garanciát jelent az évszádos hagyományokkal rendelkező már­ka mögött álló, minden szem­pont­ból stabilnak mondható háttér, illetve az évtizedek során fel­hal­mozódott műszaki tapasztalat, és ezért a GT3 típust fogják választani a pályákon vívott küzdelmekhez. A bruttó 398 ezer eurós kocsi érté­ke­sítése az előzetes kalkulációk sze­rint csak 2011 februárjában veszi majd kezdetét, ugyanis még javá­ban zajlik az SLS AMG verseny­vál­tozatának a kötelező homo­lo­gi­zá­ciója; ettől függetlenül, ha az autó megfelel a szabályoknak - és biz­tosra vehető, hogy így lesz -, akkor ősszel már gyári keretek között rajthoz állhat a Nürburgringen, egy hosszú távú VLN-futamon.

kázé