gototop

Megosztás a Facebook-on: Facebook

Nem írok, nem olvasok SMS-t autóban - KIKI

E-mail Nyomtatás

Az Első Emelet újra működik. A nyári időszakban 20-25 koncertet szoktak játszani, de csak nagy színpadi fellépéseket vállalnak. A technikai feltételek egy bizonyos szintje alá nem mennek. 2008 óta aktivizálták magukat, és tavaly megjelent egy lemezük. Ezen kívül a zenekarból mindenki foglalkozik még mással is, de a zene a közös pont. Ősszel már nem nagyon történik semmi, de most tervbe vettek egy akusztikus koncertsorozatot.Kiki_Patk_Bla_005

- Mióta van jogosítványod?
- Autószerelő a szakmám, ezért abban a pillanatban, amikor lehetett, tizennyolc éves koromban levizs­gáz­tam. Motorra később tettem le, bár már korábban is motoroztam egy kisebb motorral. 2000-ben tettem le a nagymotorra a jogsit.
Kiki_Patk_Bla_010- Mi volt az első autód?
- Egy VW bogár. Ez egy barátomé volt, aki mindig odaadta, ha kellett és gyakorlatilag én jártam vele. Utána nagyon sok autóm volt. A paletta nagyon széles a Trabanttól a Mercedesig, Zsigulik, Ford, Fiat, Hon­da, japán és európai autók. Amikor meguntam valamit, akkor cseréltem. Függött az anyagi kerettől, meg, hogy mire volt szükségem. Amikor sokat jártam Ausztriába vagy vidékre, akkor spórolós autóim voltak, első­sorban dízelesek. Volt VW Passat-om, Ford Fiesta 1.8-as dízelem, amit nagyon szerettem és pillanatok alatt beletettem 100.000 km-t, aztán eladtam és vettem egy újat. A nyári időszakban inkább motorozok, van egy 400 köbcentis automata sebváltós Suzuki Burgman-em, de volt korábban chopper-em is, de a speed motorokat soha nem szeret­tem. A kényelmes, széles ülésű motorokat szeretem. Nem a sebességen, ha­nem az utazáson van a hangsúly. Száz kilo­mé­ter­nél nem is szeretek töb­bet menni. Ha bejövök a városba, az 30 kilométer, elvégzem a dolgaimat, az még egy tízes, és aztán harminc vissza. Ennyi elég. Vannak barátaim, akik 8-900-t is mennek, de ehhez semmi kedvem. Amikor jön­nek a hidegek, akkor ülök vissza az autóba. Volt, hogy 4-5 hónapig nem használtam. Még, ha esett is az eső, akkor is motoroztam. Az elején levő plexi és a széles oldalvédő sok min­dent felfog. Az autóban is szeretem az automatát, legközelebb azt fogok venni. Most egy Suzuki Grand Vitara 1.9 DDiS terepjáróval járok, ami azért praktikus, mert 400 méter magasan lakunk. Ezt Japánban nagyon precí­zen rakják össze. 134 lóerős motor van benne, ami nem túl erős, de nem is száguldozásra kell, hanem, hogy a hóban is fel tudjak min­den­hova menni.
- Mit szeretsz jobban motorozni vagy autózni?
- Motorozni. Jobban érzem magam rajta, nincs félelemérzetem, mert gye­rekkorom óta járok vele vele. Úgy vettem ész­re, hogy amikor bejön a szezonja, az autósok is jobban figyelnek. Komoly eséseim nem is voltak vele for­ga­lom­ban, legfeljebb amikor elzárt helyen szórakozásból behúztam a féket és kicsúszott az eleje.   
- Milyen az autód?
- Nagyon kényelmes, ami extrát bele lehet építeni, az benne van: temp­omat, kipörgés gátló, nyolc légzsák, légkondi, ülés fűtés, napfénytető és minden elektromos: elektromos zá­rak, elektromos tükör, fűtés a tükrön. Nagyon megszerettem. Még jégen is felmentem a házunkhoz.
- Mindig használt autókat vettél?
- Nem, volt sok új is. Az egyiket úgy vettem, hogy bementem itthon egy szalonba, hogy a kint álló kocsikból melyik kéne.  Mondták, hogy nem lehet, mert három hónap az elő­ren­delés. Akkor beültem egy bará­tom­mal az autójába, kimentünk reg­gel Ausztriába és délután haza­jöttünk egy új autóval.
- Fellépésekre mivel jártál?   
- Ha volt még dolgom, vagy siet­tem haza, akkor saját autóval, de többnyire a zenekari busszal. A saját autó kényelmesebb, de fárasztóbb is, mert figyelni kell. Most a nyári turné 22 fellépésből hatszor voltam a sajátommal.
- Fontos, hogy milyen autóból szállsz ki?
- Nekem nem. Csak az a fontos, hogy nekem megfeleljen. A Tra­bantból is úgy szálltam ki, mint a legjobb kocsikból.
- Akadtál már el?
- Nagy bajom még nem volt. Egy­szer csúsztam meg egy Trabanttal. Ezek nagyon meg­bíz­ható kocsik vol­tak és nem lestrapáltak. A mostani egy bemutató autó volt, két éves és hétezer kilométer volt csak benne.
- Ha elromlik valami, belenyúlsz autószerelőként?
- Egyáltalán nem. Ezek másként működnek. Rákötnek mű­sze­reket, és úgy keresik a hibát. A szerelésük is bonyolult. Amúgy sem dolgoztam egy percet sem szerelőként, csak a szüleim  miatt kellett egy szakmát kitanulnom.
- Mi volt a legnagyobb sebesség, amivel mentél?
- 270 egy Porsche-val hajnalban egy egyenes útszakaszon. Nem féltem, de nagyon kellett figyelni.  
- Mi volt a legjobb autó, amiben ültél?
- Egy olyan Porsche, amiből csak egy van Magyarországon, és nagyon sze­retem a Lexus-t is. Kényelmes, olyan, mintha beülnék egy kana­péba.
- Hogyan vezetsz?
- Tempósan, de nem gyorsan, és figyelem, hogy ne zavarjak senkit.  
- Mit csinálsz az autóban?
- Csak kihangosítóval telefonálok, és soha nem olvasok és írok SMS-t. A motorozásnál a bukósisakomba van beépítve a kihangosító. Amikor számot tanulok, akkor hangosan énekelek a kocsiban, amit egy külső szemlélő nem igazán ért. Azt hiszi, hogy veszekszem valakivel.
- Mi az álmaid autója?
- Vennék Lexus Jeep-et vagy Toyota Land Cruiser-t. Személyautóban nem szeretem a sportos autókat. Vagy Audi-ban vagy Mercedes-ben gondolkodnék.

szöveg: huszti