Gyakorlatban...

Ebben a részben arról lesz szó, hogy vajon mi is történik egy rendszerben a hangszórók előtt…

A rendszer

Ahhoz, hogy hangszóróink, mint rendszerelemek, működésbe lépjenek, együtt kell működni más feladatra szánt eszközökkel. Nos, erről a tényről feledkeznek meg igen sokan! Ugyanis a teljes autóhifi-rendszerben minden egyes részegységnek ugyanolyan fontos szerepe van! Nincs kivételezett, ún. „fontosabb” alkotóelem! És ezen elemek összeválogatásánál az elsődleges szempont az, hogy tökéletesen tudjanak együttműködni.

Elvi síkon tekintve, egy alapvető rendszerben szükség van egy olyan alkotóelemre, amely a közreadandó jelfolyam forrásaként szolgál. E forrásból megfelelő jelszint alkalmazása mellett közvetítenünk kell a jelfolyamot, egy annak közreadására alkalmas rendszerelem felé. A forrásként alkalmazott elemnek az adathordozó leolvasásával kell a tárolt információt továbbíthatóvá és értelmezhetővé tennie a következő elemek számára. Ezt követően a leolvasott jelfolyamot továbbítani kell, valamint át kell alakítani olyan jelsorozattá, amely a hallgatóság felé történő közvetítésre alkalmas. Hogy is néz ki ez a valóságban?

Napjaink leggyakrabban alkalmazott zenei adathordozója a compact discnek elnevezett ezüst korong. Leolvasására általában egy CD-lejátszóval kombinált rádióvevő készüléket találhatunk szinte kivétel nélkül valamennyi rendszerben. Egyszerűbb felépítésű rendszerekben erre a – mára a köznapi nyelvben is meghonosodott – fejegységnek hívott eszközre van bízva a jel szintjének megváltoztatása is annak érdekében, hogy az utolsó láncszemet alkotó hangszórók képesek legyenek közre adni. A jel szintjének megváltoztatására alkalmazott egységet erősítőnek is nevezhetjük.

A mai korszerű fejegységekben a CD-lejátszó és a rádióvevő mellett megtalálhatjuk a beépített, többcsatornás erősítőt is. A modern készülékekben ezek maximális teljesítménye csatornánként általában 45-70 W között van. Elmondható tehát, hogy ezekkel a korszerű készülékekkel nemcsak a leolvasás, de a jelerősítés is megoldott, azaz közvetlenül kapcsolható hozzájuk hangszóró.

Manapság már meglehetősen ritka eset, hogy olyan autót vásárolunk, amely nem tartalmaz valamilyen gyárilag beépített hangszórót vagy fejegységet. Alapvető rendszerként tekintsük tehát a gyári készülékeket kiindulási alapnak, mind a fejegység, mind pedig a hangszórók tekintetében. Ezeknél a rendszereknél megállapítható, hogy viszonylag kis teljesítményű erősítővel szerelt, gyenge hangminőséget biztosító, szerény szolgáltatásokkal rendelkező fejegységgel van dolgunk, illetve meglehetősen gyenge hangminőségű, beépített „gyári” hangszórókat találhatunk autónkban.

Ha fejlesztésre szánjuk el magunkat, tisztáznunk kell néhány alapvető kérdést. Elsőként anyagi lehetőségeink figyelembevételével és attól függően, hogy számunkra mennyire fontos a beépített rendszer hangminősége, el kell képzelnünk – úgy is mondhatjuk, hogy meg kell terveznünk – a majdani „végeredményt”. Ehhez érdemes megfontolni néhány szempontot.

Először is, minden esetben egyensúlyra kell törekedni a rendszert illetően! Azaz nem szabad nagy minőségi különbséget felvonultató rendszerelemeket közösen üzemeltetni! Ha például a rendelkezésre álló összegkeret jelentős részét hangszórókra költjük, és jóval szerényebb hangzásra képes fejegységet választunk, sokkal rosszabb minőséget kapunk, mintha egy szerényebb hangszórókészletet egy jobb minőségű fejegységgel párosítanánk! Sokak számára ez talán kicsit furcsán hathat, de jusson eszünkbe az egyik alapigazság: minél jobb egy hangszóró, annál inkább képes arra, hogy könyörtelenül megmutassa az előtte lévő rendszerelemek jellemzőit, természetesen hibáikkal együtt! Egy hangszóró nem attól „jó”, hogy gyengébb készülékek társaságában is kiválóan szól, hanem attól, hogy pontosabban adja közre az előtte lévő elemek által nyújtott produkciót!

A gyári készülékekből kiindulva két alapvető fejlesztési lépés indokolható. Egyik megoldásként a fejegység cseréje javasolható. Ez esetben nem tudunk nagyon mellényúlni, hiszen a kapható, utólagosan beépíthető készülékek átlagos hangminősége – akár már a 20-30.000 Ft körüli árkategóriában is – meghaladja a gyári készülékét.

A másik megoldás lehet a hangszóró irányában történő változtatás. A gyárilag beépített darabok sok esetben még mindig kettős kónuszos verziók. Ebben az esetben egy szerényebb árfekvésű, kétutas koaxiális hangszóró is azonnal hallható különbséget fog produkálni.

A hangszórók elhelyezésével kapcsolatos fejezetekben már szót ejtettünk a komponens hangszórószettek alkalmazásának hangzásbéli előnyeiről. Mostanában roppant kedvező árfekvéstől kaphatók az ilyen kivitelű szettek, melyek az előbb említett koax megoldásnál kedvezőbb végeredményt produkálnak. A 10-20.000 Ft közötti ársávban már jó pár gyártó termékei versengenek a vásárlók kegyeiért.

A fejlesztés terén az első lépcsőnek tekinthető fejegység + hangszóró csere egyértelmű és azonnal hallható eredményre vezet. Egy ilyen alaprendszer kapcsán sokan felteszik a kérdést, merre tovább, hiszen csatornánként 50W teljesítményünk van, komponens hangszórószettünk és sokkal jobb a hallható produkció, mint az eddigi gyári berendezésekkel.

Nos, először is a fejegység saját erősítőjéről kell beszélnünk. Ez az egység általában egy integrált áramkör alkalmazásán alapuló megoldást hordoz, melynek jelentős korlátai vannak. Egyrészt az esetek többségében ez a részegység igen kezdetleges tápegységgel rendelkezik, másrészt igen gyakran nincs elválasztva más áramköröktől, melyek így – egyebek mellett – zajforrásként is befolyásolják a működést.

Miután a beépített erősítő a fejegység számára biztosított – meglehetősen ingatag – 12 V-ból táplálkozik, és a megfelelő árammennyiség sem ér el ehhez az alkotóelemhez megfelelően gyorsan és kevés veszteséggel, a leadott teljesítmény a teljes spektrumot tekintve meglehetősen egyenetlen. A stabil tápellátás hiánya miatt a sávszélek zavarosabbak, korlátozottnak érezzük a dinamikát, továbbá tér-, illetve, jelenlétérzetünk is meglehetősen gyenge. Mellesleg a „4x50 W” teljesítmény is magyarázatra szorul. A beépített erősítővel rendelkező fejegységek tápellátását végző áramkör biztosítéka sok mindenről árulkodik… Ennek mérete típustól és gyártótól függően 10-15 A körüli. Na már most. Ha járó motornál, azaz 13,4 V körüli tápfeszültség mellett vizsgálunk egy ilyen készüléket, megállapíthatjuk, hogy a biztosíték „működésbe lépése” előtti utolsó pillanatban max. kb. 200W teljesítménnyel gazdálkodik az egész rendszer. Az egyik probléma az hogy sajnos, beépített erősítőnk hatásfoka messze van a 100%-tól, a másik pedig az, hogy a fejegységnek nevezett készülékben nemcsak az erősítőnek nevezett áramkör lép fel mint fogyasztó, hiszen ugyanezen árammennyiségből kell táplálkoznia a rádiónak, a kijelzőnek, valamint a teljes mechanikának is! Ennek ismeretében már érthető, hogy a 4x50 W feliratot viselő készülékek legnagyobb folyamatos teljesítménye minden csatorna egyidejű működése esetén valójában általában 20-25 W közötti. És ez az adat csak az 1 kHz-en mért értékekre igaz. Az erősítő tápegységét igazán próbára tevő sávszélek – értsd mély-, ill. magastartomány – esetében a helyzet sokkal rosszabb a teljesítményt illetően… És a linearitásról még nem is beszéltünk, ami közel sem elhanyagolható szempont…

Épp ezért ne lepődjünk meg, ha egy szaküzletben fejegységünk 4x50 W-os erősítőjének kiváltására egy ugyancsak 4x40 – 4x50 W körüli teljesítményre képes erősítőt ajánlanak…