Gyakorlatban
Ebben a rovatban szeretnénk segítséget nyújtani Nektek, az autóhifi technikai hátterének megismeréséhez. Megpróbáljuk hétköznapi nyelvre „lefordítani” mindazon összefüggéseket és fogalmakat, melyek e téma kapcsán felmerülhetnek. Részletesen bemutatjuk az autóhifi beszerelésének módjait, az egyes lehetőségek előnyeit-hátrányait, hogy ezzel segítsünk a megfelelő választásban. Bemutatjuk az autóhifi elemeinek felépítését, a beszerelésnél felhasználásra kerülő tartozékokat, ezek szerepét, és a helyes kiválasztásukhoz szükséges szempontokat.
Mielőtt belekezdenénk a „nagybevásárlásba” gondolkozzunk el, hogy mit várunk el leendő rendszerünktől. Hiszen beláthatjuk, hogy egy alapkategóriás fejegységhez – főleg, ha a készülék beépített erősítőjét használjuk – balgaság referencia hangszórókat vásárolni. Alapjában véve kijelenthetjük, hogy egy helyesen összeállított rendszerrel érhető el a legjobb ár-minőség viszony. De ne feledjük el azt sem, hogy minél komolyabb hifire vágyunk, annál inkább emelkednek a járulékos költségek is (minőségi RCA és hangszórókábelek, stb.).
A most ismertetésre kerülő rendszervázlatok az alapfelállásokat mutatják, tehát az egyes installációk egyedi megoldásai némileg eltérhetnek ezektől. Kezdjük először is azzal, hogy tisztázzuk mely eszközök felhasználásával tehetünk alapvető különbséget a különböző felépítésű rendszerek között. Mint azt tudjuk, bármely rendszer utolsó láncszeme a hangszóró, mely a beérkező jeleket hanggá alakítja vissza. Bár feladatukat tekintve nem, de felhasználási, alkalmazási területeiket, illetve minőségüket tekintve, eltérő típusok léteznek. A gépjárművek esetében a gyárak leggyakrabban szélessávú hangsugárzókat alkalmaznak. Ezek a sugárzók a hangfrekvencia teljes tartományát kezelik, és a hangjuk – éppen ezért – átlagon aluli. Az ún. koaxiális hangszórók (biztos találkoztatok már olyan sugárzóval, melynek központjában vagy egy magas, vagy egy közép- és magassugárzót integráltak) használatával már lényeges javulás érhető el. Leggyakrabban használt változatai a 2-, illetve 3-utas, tehát két, három vagy akár több hangszórót állítunk a frekvenciatartomány útjába. És itt jön az első igazán lényeges változás, mert a különböző sugárzók különböző frekvenciatartományban dolgoznak. Ezeknek meghatározása jelen esetben passzív (kondenzátor) alkatrészen keresztül történik. Minősége és telepíthetősége szempontjából abszolút ideális a gyári szélessávú sugárzók leváltására. A harmadik csoportot a komponenssugárzók képviselik. Lényegi különbség a koax hangsugárzókhoz képest az, hogy a közép-, illetve a magassugárzók nem integráltak, hanem különálló sugárzók. A frekvenciatartomány szétosztását ebben az esetben is passzív alkatrészek végzik, de az előbb említetthez képest jóval kidolgozottabb formában. Ezek a „passzív hangváltók” induktivitásokból, azaz tekercsekből és bipoláris kapacitásokból, azaz bipoláris kondenzátorokból épülnek fel. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a működési elvét, akkor azt mondhatjuk, hogy az induktivitások felelnek azért, hogy egy hangsugárzóra bizonyos frekvencia alatti hangok kerüljenek (ALULÁTERESZTŐ), a kondenzátorok feladata ennek éppen ellenkezője (FELÜLÁTERESZTŐ).
És mitől aktív egy hangváltó? Nos, az alapvető különbség az, hogy az aktív hangváltó nem közvetlenül a hangszóró, hanem az erősítő elé kerül beszerelésre, és a kis jelszintből (RCA) kapja az információt. Műveleti erősítőket tartalmaz, melyek ellenálláskondenzátor-hálózattal vannak összekapcsolva. Egy aktív hangváltónak szüksége van 12 V-ra, és a különböző sugárzók meghatározott frekvenciatartománya külön potenciométerrel állíthatók. (A hangváltókról szóló fejezetben erről szintén bővebben.) Remélem, ezen információk segítséget jelentenek a különböző alapfogalmak és rendszerek megértéséhez.
Passzív rendszer:
1. A hangsugárzók a készülékbe beépített, vagy külső erősítőre csatlakoznak, és az egyes hangszóró komponensek között passzív hangváltó van.
FÉLAKTÍV rendszer:
1. A fejegység két darab kétcsatornás vagy egy négycsatornás erősítőre csatlakozik, melyek közül a komponens szettet hajtó sztereó üzemmódban a mélysugárzót hajtó hídkapcsolásban működik. Ezen rendszerben az erősítőkbe beépített vagy külön az erősítők elé csatlakoztatott aktív hangváltót használunk, passzív hangváltó csak a komponens-szett hangsugárzói előtt van. Az egyik legelterjedtebb megoldás jó kezelhetősége miatt. Versenyeken is kedvelt ez az alkalmazás. (Négyhangszórós változatánál egy négy- és egy kétcsatornás erősítőre van szükség).
2. Ehhez a rendszerhez tartozik még az a ma már kevésbé használt megoldás is, amikor az első hangsugárzókat a fejegység saját erősítőjéről. Míg a mélysugárzót egy különálló kétcsatornás erősítőről többnyire hídkapcsolásban üzemeltetjük. E rendszer egyetlen előnye az olcsósásában rejlik, míg hátránya a zenei egyensúly tökéletlensége.
3. Jobb minőséget érhetünk el, ha a mélysugárzónk (mélyládánk) hajtására egycsatornás erősítőt (Monoblockot) használunk, mert ezen erősítők tápegységét jóval stabilabbra tervezik, hogy extrém körülmények között is helyt álljanak és kimondottan mélyláda hajtásra ajánlottak.
AKTÍV rendszer:
A legbonyolultabb és egyben a legdrágább rendszer is, mert minden egyes hangszórókomponenst külön erősítő hajt meg. Az erősítők előtt aktív hangváltó található, mellyel minden egyes hangszóróra kerülő jel alsó és felső frekvenciahatára, illetve hangereje külön állítható. Igen komoly előnye a passzív rendszerrel szemben, hogy a törésponti frekvenciánál a szűrő csillapítása nagyobb. Ritmikusabban, dinamikusabban képes zenélni passzív társainál, viszont installálása igen komoly szakértelmet kíván, mivel a rendszer nagyon érzékeny a hangszórók elhelyezésére, a beállítási paraméterekre és az elektromos interferenciákra.
