A múlt hónapban bemutattuk az Audiovox 9309TS típusszámú vadiúj, 1 DIN méretű monitoros fejegységet, amely idén a 9312TS-t váltotta fel, most pedig a 9314TS képességeit feszegetjük, amely nagyon sok hasonlóságot mutat márkatársával. Nos nézzük, mit tud a nagyobbik testvér.

A 9314TS a kibukó monitoros fejegységek azon csoportjába tartozik, melyeket a nagy monitor használata nélkül is teljes értékű fejegységként lehet alkalmazni – kivéve természetesen a filmnéző funkciót. Ez főként a monitor tetején lévő, annak becsukott állapotában látszó kisméretű kijelzőnek köszönhető, mely a legszükségesebb információkkal látja el a felhasználót. A 9314TS ebben a tekintetben sokkal többet nyújt, mint a kistestvére, méghozzá az előlapján található kezelőszervek okán: nagyon sok funkció elérhető innen, az evidens hangerőszabályzótól kezdve a pillanat álljon keresztül a gyári hangzásképek lehívásáig.

A formátumok olvasását tekintve az Audiovox fejegységei mindig is az élen jártak, ez a készülék pedig hűségesen folytatja ezen hagyományokat: talán csak a félik megcsócsált vékonytésztás pizza jelent neki akadályt, mert a DVD, írott, újraírott, pluszos, mínuszos, szimpla és dupla rétegű, írott és újraírott CD, CD-DA, MP3, WMA, VCD, SVCD, AVI, MPEG1/2, XviD, DivX, Kodak picture CD (JPEG) biztosan nem. Hosszú a lista, elképesztően rugalmas készülék. Ebben már többet tud, mint a kisebbik Audiovox.

Igen sokoldalú a masina, nagyon rugalmasan fejleszthető, rendelkezik egy DVB-T BUS csatlakozóval a digitális tv-hez, 5 darab RCA-kimenettel, egy A/V bemenettel, tolatókamera-bemenettel, két videokimenettel, egy MZ-TFT kábellel (erről majd később), továbbá a mellékelt Media Linkkel már vezérelhet iPod-ot, és kibővül a repertoár egy 3,5 mm-es jack hangbemenettel is. Nincs az előlapján USB- amivel a kisebbik rendelkezik -, viszont az csak egy videokimenettel és egy mini jack A/V bementtel szolgálja a rendszerfejlesztést.

Az Multi Zónás -TFT-ről. Ehhez egy Audiovox LCM972TS monitor passzol, egy érintőképernyős LCD monitor, amellyel a fejegység vezérelhető, így a hátul ülők is kényelmesen tudnak adott esetben, teszem azt a jelenetek között választani.

Ami a szoftver rész szolgáltatásait illeti, ott már nincs nagy különbség. A 9314TS EQ-ja is háromsávos, előre beállított hangzásképekkel is ellátták, a szub hangerőkimenete állítható és a fázisa fordítható, a beépített aluláteresztő szűrő keresztezési pontja három érték közül választható, és a különféle forráskomponensek bemeneti hangereje szintén meghatározható, egymáshoz idomítható.

A monitor 7 colos, 16:9 TFT LCD-rendszerű és 336 960 pixel felbontású, pont, mint a kisebbik Audiovox gépé. A nézőszög igen tág határok között mozog, nem gördít akadályt az elé, hogy az összes utas élvezhesse a képét akkor is, ha nem szemből vagy közel szemből figyelik a szerkezetet. Márpedig az autóban erre ritkán kerül sor: a 65 fokos oldalsó, 40 fokos felső, 65 fokos alsó látószög viszont nagyon jó értéknek számít, és a berendezés ezeket a gyakorlatban is tudja. Bár szögmérővel nem ellenőriztük le.

A berendezés 169 990 forintba kerül. Az igazság az, hogy óhatatlanul is összehasonlítottuk az éppen nálunk vendégeskedő Clarion VZ509E szintén kibúvó monitoros, 1 DIN-es fejegységgel, amely cirka 30 ezerrel kerül többe. Így azért tisztább képet kaptunk mind a kettő tudását illetően.

Nos, az Audiovoxnak vannak sajátosságai. Van, amelyik tetszik, van, amelyik kevésbé, de nagyon tisztességesen megállja a helyét az összehasonlításban, dacára annak, hogy kevesebbe kerül. Például hangos a ventilátora, de ez autóban egyáltalán nem lehet zavaró, hiszen a legcsendesebb autó menetzaja is hatványozottan magasabb. A számléptetés és a jelenetválasztás az előlapon lévő joystick gombbal számomra egy kisség körülményes, ám ezt a funkciót még kétféleképpen lehet használni, melyek közül egyiket se érheti kritika: az érintőképernyővel és a távirányítóval. Ez utóbbiról egyébként minden funkció elérhető, rengeteg gombbal rendelkezik, mégis egyszerű a használata.

Nagyon tetszik, hogy a DVD menüje aktív. Egyes lejátszóknál nem lehet az érintőképernyőről közvetlenül elérni a lemez menüjét, vagyis az nem reagál az érintésre, a készülék menüjét kell használni a hang, a felirat, a jelenet kiválasztásához vagy a film elindításához. Ezt meg lehet ugyan szokni, de nem túl komfortos, és ront az egyszerű, magától értetődő használhatóság érzetén. Az Audiovox esetében erről szó sincs.

Az is előnyös a mindennapi használatban, hogy a menüjét annak előhívása és a kívánt művelet elvégzése után el lehet tüntetni, mégpedig szintén egyértelmű módon: még egyszer megérinti a képernyőt, ott, ahol nincs kezelőegység.

A képe. Ez egy érdekes jelenség. A Clarioné például mindenben jobb: élesebb, kontrasztosabb, színesebb, több benne a részlet. Mégis, a használata során az Audiovoxot sem érheti kritika, mert az élvezeti értéke igen magas. Kisebb ugyan a fényereje, és mintha kissé homályosabb, nagyvonalúbb lenne, mint a Clarion, de ez a különbség egyes részeknél még jól is áll neki. Az analóg és a digitális fényképezőgép jutott eszembe. Amikor egy digitálissal, egy nagy felbontású, átlagos objektívű digitálissal fényképezel, minden tűéles. Egy analóg kamerával, filmet és nem diát használva, nem annyira, mégis van bája, hangulata. Valami ilyesmi hangulatot varázsol az Audiovox is.

Forrás: Tuning