Ez a készülék úgy viszonyult elődjéhez, mint egy erőemelő a konditerem előtt éppen elhaladó, bevásárlószatyor alatt görnyedő nyugdíjashoz. Persze ez erős túlzás lehet, de az adatai alapján – és természetesen a külső kialakítását tekintve is – valahogy így fest a dolog.
Tény az, hogy az SRx1-et vásárlók az elmondások alapján nagyon elégedettek a berendezéssel, ami inkább finom kis gép, mint egy erőbajnok, bár bevalljuk, közelebbi tapasztalataink nincsenek vele, azonban az adataiból és a régebbi SRx-széria hangbeli tulajdonságaiból következtetve ez több mint valószínűnek tűnik.
Az eltérések és hasonlóságok után böngészve rábukkantunk egy érdekességre, nevezetesen a kimenetek számára, ami jelen esetben 4. Ennek az az oka, hogy egyfelől gondoltak arra, hogy két, párhuzamosan bekötött mélynyomó kábeleit ne kelljen egy aljzatba gyömöszölni, továbbá a két kimenet eltérő csillapítási tényezővel rendelkezik. Az egyik csupán 70, a másik 300. Ezzel igazából egyből két erősítő gazdájává válhatott a felhasználó, mivel a két kimenet eltérő hangkarakterrel szólal meg: az egyiket akusztikus, a másikat elektronikus zenére ajánlja a cég.
Így talán kevésbé kell odafigyelni a ládaillesztésre, hisz több lehetőséget kínál (mondjuk a dupláját) Lefordítva: univerzálisabban felhasználható az elektronika, jobban a hallgató ízlésére hangolható. No, ez a funkció nincsen az SRx1D-ben, viszont helyette van más, sőt ezt leszámítva, minden tekintetben többet nyújt a régi modellnél.
A házát már valószínűleg nem nagyon kell bemutatni, hiszen pontosan olyan, mint a többi, új SRx-nek: szürke alumíniumöntvény, nyers alumíniumszínű kábel- és kezelőszerv-takaró fedéllel. Minden kezelőszerve jobban használható, min t a régi esetében, és a kábelaljzatai bármilyen erősítővel összehasonlítva a legjobb konstrukciójúak.
Az 1D-ben található biztosíték 80 A-es, míg az elődjében lévő 20 A-es. Az 1D 1 Ω, a másik 2 Ω stabil, de az új beállítási lehetőségei is tágabbak: az aktív, aluláteresztő módban működő keresztváltó felső határértéke 50 Hz-től 220 Hz-ig szabályozható fokozatmentesen (meredeksége 24 dB/oktáv), Subsonic szűrője 40 Hz-től lefelé egészen 0-ig, fázisa 0?-180? Között szintén fokozatmentesen állítható. Ebben a gépben is található EQ, ami egy 40 és 90 Hz közötti tetszőleges értéken maximálisan 9 dB-es kiemelést tud végrehajtani.
Az elektronika alacsony és magas jelszintről is üzemeltethető.
A fő okosság az Amp Chain Mode. Ez egy elég összetett szolgáltatás, ami egészen rendkívüli módon tágítja az erősítő felhasználásának lehetőségeit. Például vehet az ember még egyet, ha olyan hangszórója van, amivel úgy érzi, az 1D nem fog megbírózni.
A két erősítő egyenként 550 WRMS-t ad le 4 Ω-on, 850 WRMS-t 2 Ω-on és 1150 WRMS-t 1 Ω-on, ami nem csekélység (bár ez az érték 14.1 V-on, 1% THD mellett értendő). Az 1 ohm egy nagyon stabil elektronikát jelent, ami már csak akkor le het erősebb és stabilabb, ha kettő van belőle: ezeket az Audisonokat hídba kötheted egymással, és így a kimenő teljesítményük már 1700 WRMS lesz. 4 Ω-on. És 2300 WRMS 2 Ω-on… Elég rettenetes számok, főleg két, ehhez képest elég filigrán kinézetű géptől!
De ez még nem minden, mert ott a Master/Slave kapcsoló. Az 1D alkalmas ugyanis arra, hogy több elektronikát láncba, méghozzá elméletileg egy végtelen láncba fűzve alkosson rendszert, úgy, hogy az alsó vezérelje az összes többit. Tehát nem kell jelosztó, sem több RCA a fejtől, a jelszinteket megfelelően beállítva és szakszerűen összekötve őket, a többit elvégzik maguk között.
Aztán ezt lehet kombinálni a hídba kötéssel, és máris egy Paksot kell magával hurcolnia a megsüketülni vágyó felhasználónak az autójában, hogy ki tudja szolgálni megfelelő energiával a fenevadakat. Már csak azt a hangszórót kell megtalálni hozzájuk, amelyek bírják. Okos. Így elég volt megalkotni egy erős, és kifinomult hangú gépet, amelyből egy szempillantás alatt egy bitang fenevad lehet. Ez egy kicsit megint a kettő az egyben technika, a bujtatott mondanivaló, mint a régebbi esetében, csak sokkal nagyobb volumennel.
Opcióként hozzáköthető vezetékes távirányító is melynek segítségével távolból is változtatható a mély jelszintje, a többi tartományhoz képest a szub hangereje.
Az SRx 1D fizikai méretét tekintve nem egy nagyon nagy erősítő, de a 70 A-es maximális áramfelvétel a nagyon jó hatásfokú D osztályú kapcsolással már sokat sejtet az erejéből. Mégsem gondoltuk volna, hogy 15”-os, zárt dobozos GTi-t ilyen jól meg tudja kergetni, márpedig megtette! Azért nem hisszük, hogy ez lenne számára a legideálisabb partner, egy könnyebben kezelhető szubbal inkább kifutja magát, de ez alkalommal sem nagyon érezni erőlködést a hangjában, csupán megmutatja a határait. Ezt sem mindenkinek és mindenhogy, csak egy jóval nagyobb elektronikát mellérakva válik érezhetővé, hogy ez nem teljesen az ő szájízének megfelelő. Viszont egy MacAudio STX semmiféle gondot nem okozott neki, annyira fogta, amennyire csak lehetett, egyetlen kis kitérést nem engedélyezve a zenétől, pontosan, erővel kezelve. Érdekes, hogy mennyire minőségi mélyeket szólaltat meg, megmutatja, hogy ez a tartomány is lehet informatív, hogy az alsó oktávok sem csak arra valók, hogy esztelen hangnyomásban kifulladjon a tudásuk, hanem igenis vannak részletek, finomságok is az erőn felül. Egy remek kis erősítő kb. 140.000 Ft-ért. Mindenképpen érdemes meghallgatni, annak is, aki most úgy gondolja, hogy számára a hangnyomás a legelső, ami fontos. Mert ez a gép egy igen jó kompromisszum, tud ezt is, azt is, és lehet, hogy a meghallgatása után sok minden átértékelődik, ami az elsődleges szempontokat illeti…
Forrás: Tuning
