Az első MacAudio „Z” sorozatú erősítők nagyjából 2004 őszén váltak elérhetővé a hazai közönség számára. Azóta az elektronikák rendületlenül és nagyobb változtatásoktól mentesen léteznek a piacon, dacára a manapság uralkodó évente-félévente változó trendnek. Valahogy ez a dolog egybecseng az elektronikák kinézetével, ami ezek szerint egyáltalán nem egy marketingfogás része, hanem valóban egy szemléletmód-váltás külső megjelenése volt.
A 2004 előtti időben ugyanis a MacAudio erősítői körében inkább a feltűnő külső volt a divat, így mindenki örömmel várta a letisztult formákat. Tekintélyt parancsoló megjelenését fokozza a fekete szín némi fémes beütéssel, a hatalmas, ennek ellenére visszafogott embléma és a kézi munka érzetét keltő imbuszcsavarok sokasága.
Az erősítőcsaládban megjelent White Edition változat, pont olyan letisztult és nemes külsővel rendelkezik, csak a színösszeállítása más. Míg a fekete egy egyszerű, igaz és egyenes, dolgos társ a mindennapokban, addig a fehér olyan eleganciát sugároz, ami inkább az arisztokraták sajátja.
Ezt az érzést erősítik a dobozaik közötti apró különbségek is, például az, hogy az új erősítőén sokkal kevesebb az írás, no meg a szám, ami a wattokkról ad hírt. Utóbbi az alján található specifikációt leszámítva gyakorlatilag csak egy helyen található rajta, egy szolid kis felirat személyében az oldallapok egyikén szerényen meghúzódva.
Az első gondolatom természetesen a különbségek keresése volt. A két gépet egymás mellé téve sem nagyon látni eltéréseket, mivel nincsenek. Azonosak a csatlakozók, a kezelőszervek, a biztosítékok, minden azonos (kivéve, hogy a „White” két imbuszcsavarral többet tudhat magáénak). Sőt, ugyanaz az ismertetőfüzet is jár hozzájuk, egyforma teljesítményadatokkal.
Egy kis szétszerelés után látható, hogy felépítésüket tekintve sem különböznek, egyforma alkatrészeket és egyáltalán, mindkettőben mindent pontosan úgy találtam, mint a másikban. Ha van eltérés, akkor az valóban nem nagy, mindenesetre én nem vettem észre.
Az elektronika 4100-as típusjelölésű, négycsatornás elektronikát takar, 80 WRMS csatornánkénti kimenő teljesítménnyel, 4 Ω-os terhelés mellett, ami 105 W-ra növekszik, ha a terhelőimpedancia 2 Ω. Két-két csatornája hidalható, így 2x230 WRMS leadására képes. Két 25 A-es beépített biztosítékkal látták el.
A csatornapárok egyforma beállítási lehetőségeket nyújtanak a felhasználók számára, mindkettőn lehet állítani a keresztváltót alul- és felüláteresztő vagy teljesen áteresztő módba, be lehet avatkozni maximálisan 12 dB-es kiemeléssel 45 Hz-en a frekvenciabemenetbe, és természetesen a bemeneti érzékenység szabályzójával is meg lehet határozni az optimális hangerő- és hangminőségarányokat. A frekvenciaváltók vágási pontja minden esetben fokozatmentesen állítható (a vágási meredekség 12 dB/oktáv), aluláteresztő módban 50 Hz-től 250 Hz-ig, felüláteresztő módban pedig 40 Hz-től 500 Hz-ig.
Kb. 35-40.000 Ft az ára; ennyi pénzért egy bevált, már bizonyított erősítőt kaphat az ember, ami valóban alkalmas egy rendszer kiszolgálására, meg tud hajtani ládát, szettet, nincsenek gyerekbetegségei és egyáltalán: jól használható. Nem véletlen, hogy már ilyen régóta a piacon van, letisztult, szép forma és normális beltartalom – kevés pénzért. Több mint tisztességes ajánlat.
Forrás: Tuning
